Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzoSzöv)

Rövid összefoglaló a szociális szövetkezetek nyugati előzményeiről, alapvető jellemzőiről és magyarországi szerepéről.

Mi a szociális szövetkezet?

Igyekszem tömören összefoglalni, hogy mi a szociális szövetkezet. Onnan kell indulni, hogy a szövetkezet - a kölcsönös, szolidáris együttműködés kerete - tulajdonképpen válasz a piacgazdaság (negatív) jellemzőire.

A szövetkezés célja

A szociális gazdaság, amely magába foglalja a szövetkezeteket, a kölcsönös segélyező egyesületeket, a társulásokat és az alapítványokat, azonos értékeket képviselnek. Az egyéni érdekkel szemben a közösségi érdeket hangsúlyozzák. Az alá-felé rendeltséggel szemben, a demokratikus, egyenrangú kapcsolatokat. A piac globális hatásával szemben, a helyi közösségek fenntarthatóságát tartják értéknek. Az egyénnek, az uniformizációval szemben, az egyéni kibontakozás lehetőségét adják. A rejtett társadalmi kirekesztésre a helyi/kisközösségi befogadó és integráló társadalom működtetésével válaszolnak. A szociális gazdaság szereplői a tevékenységüket az emberek közötti szolidaritásra építik, fontosnak tartják az alakító, állampolgári magatartás megvalósítását munkájukban, és a napi működésben a demokratikus eljárások szerint döntenek. Olyan közös érdekeltségű tevékenységet folytatnak, amely biztonságos megélhetést, jó minőségű egyéni, családi és közösségi életformát tesz elérhetővé tagjai számára. A szociális gazdaság fenti értékek szerinti gyakorlata hozzájárul a helyi fejlődéshez, az összetartó közösségi, és társadalmi működéshez, a társadalmi és gazdasági stabilizációhoz, a sokszínű foglalkoztatás megvalósításához, védelmet ad a kirekesztéssel szemben, és egy formája a szegénység elleni küzdelemnek. A szociális gazdaság egyik működési formája a szövetkezeti munkamód, amelyet 1995-ben Manchesterben így határoztak meg: „A szövetkezetek olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonuk és demokratikusan irányított vállalkozásuk útján megvalósítsák”.

A szociális szövetkezet jellemzői

A szociális szövetkezetek alapvető jellemzői a következők: A tagok - akik csak természetes személyek lehetnek - meghatározzák, hogy milyen értékű részjeggyel alapítják meg a nyitott tagságú szövetkezetet, tehát ha valaki elfogadja az alapszabályt, akkor bárki, megkülönböztetés nélkül, beléphet a szövetkezetbe. A szociális szövetkezet a változó tőke elve szerint működik, ami azt jelenti, hogy változik a tagok be- és kilépésével a tőke nagysága. A szociális szövetkezet célja a tagjai gazdasági, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi szükségleteinek kielégítése, valamint munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése. A tagoknak kötelező a személyes közreműködés a szociális szövetkezet tevékenységében. A szociális szövetkezetben lehet tevékenységet végezni tagként, alkalmazottként, vagy vállalkozási/megbízási szerződéssel. A szövetkezet közösségi alapot képez, amiből a tagok és családtagjaik számára nyújt kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi támogatást.

Szövetkezeti érdekképviselet

A szociális szövetkezetek szövetségének létrehozását az indokolta, hogy a szövetkezetekre vonatkozó törvényi keretek az európai szabályozással összhangban vannak, de a gazdasági és adószabályok sok ellentmondást tartalmaznak, amiért szükséges a szociális szövetkezetek hatékony érdekvédelmét elindítani. Ugyanakkor az is szükségessé tette a szövetség kialakítását, hogy közel száz bejegyzett szociális szövetkezet van, és várhatóan az elkövetkező években háromszorosára emelkedik a számuk. A szövetkezetek igénylik az érdekképviselet mellett, a szakmai támogatást, a gazdasági együttműködések kialakítását, szervezését, a tudásbázisuk bővítését.

A Mondragon példája

A Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége a spanyol (baszk) Mondragon - munka alapú – Szövetkezetet, és az olasz szociális szövetkezeti – a társadalom által kirekesztett célcsoportok számára szociális szolgáltatásokat nyújtó – mozgalmat is követendő mintának tartja.

A Mondragon Szövetkezetet 1943-ban alapította José María Arizmendiarrieta atya. Ő egy Szakiskolát (Mondragon Eskola Politeknikoa) hozott létre, amelyet demokratikusan adminisztráltak, nyitott volt valamennyi diák számára. Ez az iskola, mint valamennyi dokumentum hangsúlyozza, fejlesztési alapja volt a későbbi Szövetkezeti Rendszer létrejöttének. 1956-ban, öt egykori diákkal létrehozták a Szövetkezet első láncszemét az Ulgor nevű formációt, amely elsősorban gyufagyár és olajtüzeléssel működő konyhai berendezéseket gyártott. Ebből lett később a FAGOR Elektrodomesticos, ami a diktatúrában is fejlődött, egészen addig a pontig, amíg a Franco-éra kitalálta, s ezt a munkaügyi miniszter rendeletbe is iktatta, hogy a kooperatív tagokat kizárja az általános társadalombiztosítási rendszerből. Erre válaszul, 1958-ban a tagok létrehozták a saját biztosító egyesületet, a mai Lagun-Aro csoportot, ami nem más, mint egy önkéntes előtakarékossági-biztosítási forma, a szövetkezeti tagok számára. Emellett 1959-től létrejött a helyi saját bank, a Caja Laboral Popular, helyi kezdeményezésből, munkaügyi céllal. Amely alaptőkéjét egyrészt a tagok, a különböző kooperatív szervezetek – Fagor pl.,- adták össze. Cserébe, mindig ez a bank nyújtja a következő évtizedekben a vállalkozások hiteleit, sőt, kezeli az egy évvel korábban elindított elő takarékossági biztosítási rendszer alapjait (ld. Lagun-Aro). A 60-as években robbanásszerű fejlődés látható, új tagokkal, vállalkozásokkal. Ráadásul létrehoznak egy külön kutatói-fejlesztői bázist, az említett szövetkezeti vállalkozások számára (IKERLAN fejlesztési és kutatási központ). A 80-as években, részben az ország uniós csatlakozása, valamint a piac globalizációs trendje miatt úgy döntenek, hogy az addig elsősorban helyi struktúrák alapján kapcsolódó szövetkezeti csoportokat átszervezik, s most már szektorok szerinti bontásba rendezik, ami gazdaságossá, transzparenssé tette a szervezeti rendet, illetve a működést. A 90-es években a Mondragón Corporación Cooperativa (MCC) létrehozza saját egyetemét, a Mondragón Egyetemet (Universidad de Mondragón), amely magánegyetem, s elsősorban a hozzájuk kapcsolódó vállalkozások igényeit szolgálja ki. A jelenlegi foglalkoztatási és értékesítési mutatók szerint Baszkföld legnagyobb, Spanyolország hetedik legnagyobb ilyen, szövetkezeti rendszerű vállalkozása a MONDRAGÓN. 38 külföldi ipari részleget hatvanra bővítették 2005-ben.

Szociális szövetkezetek Olaszországban

Olaszországban 4.000 szociális szövetkezet van, ezek megközelítőleg 70%-a szociális szolgáltatásokat nyújt, 30%-a pedig az emberek munkaerő piaci integrációjában segít. A szervezeteknek két fő típusa van. Az egyik olyan szervezet, amely mindenféle emberi szükséglet esetén nyújt szociális segítséget, a másik szociális munkások és más segítők ügyfeleikkel együtt végzik a szolgáltatást. A szociális szövetkezetek tipikus szolgáltatásai a foglalkozási tréningek szervezése; rehabilitációs területen, alkoholbetegek, és kábítószerfüggők, börtönből szabadultak, részére; önsegítő csoportok szervezése, közösségi szociális munka; oktatás.

Következtetések

A szociális gazdaság - és ezen belül a szociális szövetkezet - az aktív szociálpolitika egyik leghatékonyabb eszköze, mert a befogadó társadalmi értékek mentén biztosít foglalkoztatást, megélhetést, közösséget, leginkább azok számára, akiket a társadalmi mechanizmusok kirekesztenek. A szociális szövetkezet így az élhető társadalom egyik alapköve. Történelmi példák mutatják (pl. Wörgli, Argentína), hogy válságok idején a pénz logikája helyett a munka logikáját követő szövetkezeti tevékenységek valós alternatívát tudnak nyújtani a fenntartható társadalmi működésre. Az ismétlődő válságokon túl (ami a pénz logikájának törvényszerű következménye), a kirekesztő piacgazdaság alternatívájaként létrehozható és működtethető, a szolidaritásra és munka valamint az ember megbecsülésére épülő szociális gazdaság és benne a szociális szövetkezet.

2010. május 29.

Németh László